Nemzetk KonyháiEgy kis gasztrónómiai utazás nemzeteken keresztül!
Görög konyha
A régészetnek köszönhetően nemcsak a történelmet, romokat, használati tárgyakat ismerhetjük meg. Legtöbb esetben az elhunyt mellé külömböző méretű és díszitésű edényekben változatosabbnál változatosabb ételeket helyeztek el, hogy a túlvilágban is élvezhesse a földi ízeket. Ezekből a feltárt edényekből, modern eljárásokkal megállapítható mit is fogyasztott az akkori ember. Ám sajnas ilyen síroknál a "nagyok" azaz a királyok, gazdagok étkezési szokásait ismerhetjük csak meg.
Azomban az ókori görögség adta a világnak az első gasztronómiai íróit. Arkhesztratész, a rodoszi Timakhidész vagyPhiloxenész aki egyik írsában megemlíti, hogy szeretne olyan hosszú nyakat mint a darumadáré, hogy az ételek ízeit sokáig tudja élvezni. Arisztoxenész a pácolt sonka "apostola", Athenaiosz aki bár egyiptomban született és rómában élt a görög ételek ízvilágát írja le írásaiban. Vagy akit talán mindenki ismer Homérosz, aki írásaiban a hősök lakomáit nagyon pontosan megörökíti.
Kezdetben nem volt külön konyha a lakóházakban, volt egy nagy közös helység ahol készültek az ételek. Késöbb a gazdagok alakítottak ki külön helységet a konyhának. Homérosz írásaiból tudjuk, hogy kedvelt étel volt a marha kizárólag sült formában, a kecske és a juh húsa. A halakról, sertésről és a háziszárnyasokról szinte nem is ír.
Akhilleusz, mikor Trója orstroma alatt találkozik a Görög vezérekkel maga szolgálja fel az ételt. Juhlapocka sertés és kecskehús darabokat szúr fel egy nyársra, majd tűzet raknak. Mikor a tűz leéget és a tűzifa már csak parázslott, a husokat nyárson megsütöte majd kenyérrel szolgálta fel.
Az írók feljegyzéseiből tudjuk, hogy a mindennapi életben a saláták, zöldségfélék, gyümölcsök nagyobb szerepet töltöttek be mint ahogyan a nagy lakomázásokból gondolnánk. Sok hagymát, fokhagymát fogyasztottak. Kedvelték a káposztát, a zöldbabot, spárgát melyeket salátaként fogyasztották. Termesztettek tököt, uborkát, sokféle módon fogyasztották a gombát és az uborkát.
Termeltek búzát, árpát, kölest, zabot. Nemegy városállam nem tudott eleget termelni (pl Athén) ezért az Észak-Afrikai hajósok biztosították az ellátmányt a legtöbb városállamnak. A kézimalmokból kikerülő darálékból különféle főzeteket készítettek. Ecettel, tojássárgájával, tejjel, borral, mézzel ízesítették a daraleveseket. A sportversenyek győzteseinek tejben vagy borban főtt darát készítettek, ezt mézzel, sajtal, illatos füvekkel, virágszirmokkal ízesítettek.
Kovász nélküli pogácsát is készítettek a kenyér feltalálása után is. Ezt szinte nasiként fogyasztották, volt hogy tányérkén szolgált, a levágot húsdarabokat ezekre helyezték rá.
A görög pékek művészetté alakították a kenyérkészítést. 72 féle kenyértípust készítettek kemencéikben.
Athenaiosz fejegyszéseiből származó kenyérféleségek: daraton - kovász nélkül készült
amolgeon - barna parasztkenyér
bromiton - rotálatlan zabból készült
agoraiosz - a piacon árult közönséges kenyér
szemidaliton - finom fehérliszből készült cipó
kappadókiai kenyér - tejelkészült kalácsféle
boletosz - dagasztásához olivaoljat használtak, tésztájába mákot kevertek
hémiarton - kifliformálya volt
A mediterán emberek napjainkban is édesszájuak, ez az ókori emberekre is jellemző volt. A kenyérfajtáknál is több süteményfélét ismertek már akkor. Édesítő szerként mézet és gyümölcsöket használtak a nádcukrot ekkor még gyógyszerként használták és szakács kezébe csak ritkán került.
loganon - édes tésztalap, melyet 2 vaslap között sütöttek ki mint az ostyát
sztaititasz - kemencében sült mint az ostya, majd melegében megkenték mézzel, sajtal, szezámolajjal
ekkridész, tagenidész - tésztáját forró olajban sütötték mint a fánkot,
agoraiosz - a piacon árult közönséges kenyér
elaphosz - mézzel és szezámolajjal készült nugátféle
itrion - árpalisztból mézzel gyúrt golyóformájú tészta amit tepsiben kisütöttek majd zsenge papiruszszárral körítve szolgáltak fel
Az olivaolaj nemcsak napjainkban hódít. Az oliva bogyóból sajtolj olaj kedvelt zsiradék volt már ekkor is. Mivel a mai görögország területe már ekkor meleg, mediterán jellegű volt, ezért az olivafát nemcsak bogyójáért termesztették, hanem szinte ez a fa volt az ami kibírta ezen sziklás, kevés csapadékos környezetet.
A fügefa gyümölcsét frissen, aszalva vagy sütve fogyasztották. Ismerték az almát, hamu alatt párolva fogyasztották a bírsalmát. A diót és a datolyát keletről hozatták. Az őszi- és sárgabarack késöbb jelent meg, míg a citrusfélék még ezeknél is késöbben.
Fűszerek sokaságát ismerte a hellén nép. Ime néhány a sok közül:
só, bors, méz, szezám mag, kömény, kakukkfű, kapor mustármag, zsálya, menta, póréhagymavöröshagyma, fokhagyma, mogyoróhagyma, pertrezsejem, ciprusi mustár, torma, mazsola, főzött bor, egyiptomi- knidoszi- ecet, szömörce... és még lehetne sokáig sorolni. A „Homéroszi idők” után viszont az irásokban megjelent a halak, szárnyasok fogyasztásának megjelenítése. Hellászon jutott Európába agyöngytyúk, páva és a fácán is. Tenyésztették a kiválló húsgalambot, hízlaltak nagy májú libát. Megjelent a sertés hús is, az alexandriai sonka volt a leghíresebb.